2001 óta, február huszonötödike a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja. Ezen a napon emlékezünk meg azokról, akiket kivégeztek, meghurcoltak, vagy munkatáborokba zártak, de azokról is, akiknek menekülniük kellett, vagy súlyos börtönbüntetést kaptak. Tágabb értelemben az ember kiszolgáltatottságáról, a terror elszenvedőiről, a félelemről, a hataloméhségről, a szabadságvágyról. A kommunizmus egyik nagy bűne, hogy szétverte az együtt élő közösségeket és életvezetésüket. Felszámolta a magántulajdont, amely addig sérthetetlen volt. A rendszer áldozatai voltak az is, akit vallattak és kínoztak, akiket megbélyegeztek, kirekesztettek vagy börtönbe zártak és akiket vallási hovatartozása miatt üldöztek. Az elnyomó rendszer ellehetetlenítette az egyházak normál működését; totális felügyeletet, ellenőrzést gyakorolva rájuk.
A 20. században a kommunizmus számlájára világszerte körülbelül 100 millió áldozat írható. Ezért a világ számos pontján állítottak emlékműveket a rendszer áldozatainak, Prágától Budapesten át Washingtonig.