Április 28-án Veszprémben megyei szépkiejtési versenyen vettem részt angolból. Hetekkel korábban már megkaptam a szöveget Bertalan Ági nénitől, az angoltanáromtól, hogy tanuljam meg. Pénteken volt a verseny, de én csak szerdán vettem elő, és elolvastam tízszer, aztán lefeküdtem aludni. Ez volt az első versenyem, hogy más városba kellett utaznom. Ahogy beértem a Deák iskolába, egy tágas aula tárult elém rengeteg székkel. 4 csoportra osztották a résztvevőket 5-6. vagy 7-8. osztályosok és angol vagy német nyelv szerint. Bejelentkeztünk, majd az igazgató csodás beszéddel megnyitotta a versenyt. Ezután követtem egy pedagógust a 28-as felkészülési terembe. Az volt az érdekes, hogy egyáltalán nem izgultam. Bíztam magamban, tudtam, hogy én fogok nyerni. Volt idő átnézni a lapot. Egy külön terembe kellett átmennem elmondani a szöveget a zsűri előtt. Akiket ijesztőnek láttam, pedig folyamatosan nevettek rám. A szabadon választott szövegem egy arisztokrata kastélyban játszódik a király megkoronázása előtt. A személyzet, az inasok átveszik az etikett utolsó leckéjét. Egy 16 éves fiú okoz konfliktusokat. Egyszer megakadtam, de nem a szöveg volt a fontosabb, hanem a kiejtés. Miután elmondtam, az ebédlőben beszélgettem Csanáddal, akit ott ismertem meg. Jópofa fiú, egyezik az érdeklődésünk. Ő nem szerzett helyezést.