Közzétéve: 2018.04.14.
Egykori jó barátommal, Petőfi Sándorral 1841-ben ismerkedtem meg a pápai Református Gimnáziumban.
Mindketten csodáltuk a híres-neves Tarczy Lajos professzort, aki természettudós volt. Orlai Petrich Soma, Kozma Sándor és Kerkapoly Károly is fontos részét képezték társaságunknak, de a legkedvesebb barátot Petőfi személyében találtam meg. Először nem volt szimpatikus, sőt utáltam és egy felfuvalkodott hólyagnak tekintettem. Első találkozásunk egy sáros, esős időben történt, egy sikátorban jött rám szemközt, kopott kurta köpönyege halvány arca elé húzva. Szinte már testvérek voltunk, bátyámként tekintettem rá. Általában versekről, novellákról valamint cikkekről beszélgettünk és mindig sokat nevettünk.