Közzétéve: 2018.04.14.
Egykori jó barátommal, Petőfi Sándorral 1841-ben ismerkedtem meg a pápai Református Gimnáziumban.
Mindketten csodáltuk a híres-neves Tarczy Lajos professzort, aki természettudós volt. Orlai Petrich Soma, Kozma Sándor és Kerkapoly Károly is fontos részét képezték társaságunknak, de a legkedvesebb barátot Petőfi személyében találtam meg. Először nem volt szimpatikus, sőt utáltam és egy felfuvalkodott hólyagnak tekintettem. Első találkozásunk egy sáros, esős időben történt, egy sikátorban jött rám szemközt, kopott kurta köpönyege halvány arca elé húzva. Szinte már testvérek voltunk, bátyámként tekintettem rá. Általában versekről, novellákról valamint cikkekről beszélgettünk és mindig sokat nevettünk.
Vicceken akár órákat is el tudtunk lenni, sokat kacagtunk. Ketten nagyon sok mindent hoztunk létre, 1846-ban megalapítottuk a Tízek Társaságát és később márciusi ifjakként váltunk híressé. 1847 novembere és 1848 között rövid ideig még közös szálláson is laktunk. A Politikai divatok című művemben is megemlítettem Petőfit és szerelmét, Szendrey Júliát álnéven, mert nagyon megihletett a történetük. Én nagyon örültem nekik, de amikor megismertem Laborfalvi Rózát, Petőfinek nagyon nem volt szimpatikus. Igaz, hogy idősebb volt nálam, de nagyon szerettük egymást. Petőfi mindent megtett azért, hogy szétválasszon minket. Rosszallta, hogy egy olyan asszonyt akarok feleségül venni, aki házasságon kívül szült gyermeket. Ezt a titkot el is árulta a családomnak, akik szintén nem örültek neki, majdnem ki is tagadtak engem. Viszont én mégis feleségül vettem. Róza haláláig tartott szerelmünk története. Petőfivel azonban végleg megromlott a barátságunk, soha többé nem beszéltünk.
Sajnálom, hogy így ért véget bensőséges viszonyunk.
Írták: Kuti Vanda, Balogh Péter, Gál Viktória 8.c