Közzétéve: 2016. november 25.
Tíz évvel ezelőtti túránk megismétlésére keltünk útra november közepén a Szlovák Paradicsomba. Már indulásunkkor tudtuk, a mostani kirándulás azért mégsem lesz ugyanaz. Bár az utazó társaság létszáma és korösszetétele hasonló volt, a várható időjárás, a 2-5 Celsius fokos napi maximumával inkább a közelgő télre emlékeztetett.
Első napi túránk a Száraz-Fehér-völgy szurdokába vezetett, ami ezúttal elég vizesnek bizonyult. Mindjárt az út elején azzal kellett szembesülnünk, hogy a kiépített turistaösvényt egy korábbi áradás alaposan megrongálta. A patak mentén keresztbe-kasba, fatörzsekből és kövekből rögtönzött gázlókon át küzdöttük fel magunkat a több méteres létrákig, amelyek vízesések mellet vezettek tovább, egyre magasabbra. A természeti akadályok alaposan lelassították csapatunkat és a csodás táj látványa által táplált lelkesedést a fáradtság, a vizes bakancsok, a rohamos sötétedés és a zuhanó hőmérséklet alaposan megtépázta. A szurdok végére már fejlámpáinkat bekapcsolva, némileg megkönnyebbülve értünk fel, ahonnét kényelmes lejtmenetben, a fenyőerdőn átszűrődő holdvilág fényében mentünk vissza buszunkhoz. Elcsigázott tagjaink által erősen befolyásolva, még a szállásra érkezés előtt, gyorsan eldöntöttük, szurdokélményből a kiránduláson ennyi elég volt. A szálláson meleg, fürdőszobás hálókban és a wifi nélküliség kinek andalító, kinek csalódást okozó nyugalmában nyalogathattuk sebeinket.
Pénteki túránk egyik fontos jellemzője, és egyúttal bíztató jele volt, hogy rajtunk kívül mások is járták az erdőt. Ezen a napon a víztől, pontosabban a Hernád-folyótól tisztesebb távolságban, helyenként függőhidakon és sziklába erősített vastálcákon róttuk a kilométereket. Komolyabb megerőltetésre csak a nemzeti park szimbólumának, a Tamásfalvi-kilátónak megmászásakor volt szükség. Időben végezvén, élelmiszerkészleteinket feltöltendő, Iglóba mentünk vásárolni. Azután egy közeli étteremben meleg étellel tömhettük meg pocakunkat, majd a városban szerzett javakból a szálláson folytatódott a magunkat kicsit kényeztető habzsi-dőzsi.
Utolsó napunkon az addig csak távolról megcsodált Magas-Tátra havas csúcsai közé látogattunk. A gyönyörű téli tájon a Csorba-tótól a Poprádi-tóig túráztunk. Helyenként hóesésben, felhőben járva tapasztalhattuk meg a hegyek lenyűgöző szépségét. A karácsonyi hangulatot idézte a hóemberépítés és a parkolónál lévő vásári forgatag is.
Három élményekben gazdag, ugyanakkor kétség kívül fárasztó napot töltöttünk együtt a hegyekben. Minden résztvevő tanulót dicséret illet a túrákon tanúsított kitartásáért, ügyességéért. Köszönet pedig kísérőtársaimnak Tóthné Bogdán Zitának és Nehéz Jánosnak.
Cser László