„Határtalanul!” tanulmányi kirándulás
Négy nap Szlovákiában

Szeptember 17-e reggelén izgatottan gyülekeztünk a parkolóban, hisz a 7. évfolyam 4 napos kirándulásra indult Szlovákiába a „Határtalanul” projekt keretében.

Magyarországot elhagyva első megállónk Hetényben volt. Régi ismerősként érkeztünk ebbe a kisvárosba, hiszen itt található iskolánk testvériskolája, a Hetényi Tarczy Lajos Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola. A felszabadult beszélgetést követően újra buszra szálltunk, s az ún. Dévény-kapunál, a Duna és a Morva folyó összefolyásánál megcsodáltuk a sziklaszirten álló dévényi vár maradványait, s felidéztük a tájból kimagasló karcsú torony, az Apácatorony legendáját. A délután már Pozsonyban talált minket, ahol a magyar történelem eseményeinek emlékhelyeit kerestük fel. A második napunkon Nyitrának, Szlovákia legrégebbi városának, Nyugat-Szlovákia fontos gazdasági központjának nevezetességeit fedeztük fel. Megnéztük a Szent Emerám-katedrálist is, amely a város legfontosabb látványossága. Utunkat Trencsénbe folytattuk, ahol a trencséni vár nyűgözi le az odalátogatókat. A vár legismertebb látnivalója a 80 méter mély Szerelem kútja.
Harmadik napunkat Bajmóc várának felfedezésével kezdtük, majd Selmecbánya felé vettük utunkat. Selmecbánya Szlovákia egyik kincse, értékei és szépsége révén bekerült az UNESCO természeti és kulturális örökségének jegyzékébe. Megismertük a városbányászat fejlődésének állomásait, az ezüstbányászat csínját-bínját. Megcsodáltuk az Óvárat, majd sétáltunk a város hangulatos utcáin. Este érkeztünk meg Körmöcbányára.
Utolsó napunkat a magyarországi pénzverés központjában, Körmöcbányán kezdtük. Itt működött a történelmi Magyarország legjelentősebb pénzverdéje, melynek a Pénz- és Éremmúzeum állít emléket. Besztercebányán, Szlovákia hatodik legnagyobb városában Rákóczi nyomába eredtünk. A felfedező túra után Korpona központjában sétáltunk, felmentünk a tarisznyavár épen maradt, ma kilátóként működő tornyába, ahonnan megcsodáltuk az elénk táruló gyönyörű tájat, s mivel ez volt utolsó állomásunk, itt vettünk búcsút a sok kincset rejtő Felvidéktől.
Késő délután fáradtan, de élményekkel gazdagon értünk haza. Örömmel öleltük magunkhoz szüleinket, s éjszakába nyúlóan meséltük nekik az átélt kalandjainkat.