Április 28-án Veszprémben megyei szépkiejtési versenyen vettem részt angolból. Hetekkel korábban már megkaptam a szöveget Bertalan Ági nénitől, az angoltanáromtól, hogy tanuljam meg. Pénteken volt a verseny, de én csak szerdán vettem elő, és elolvastam tízszer, aztán lefeküdtem aludni. Ez volt az első versenyem, hogy más városba kellett utaznom. Ahogy beértem a Deák iskolába, egy tágas aula tárult elém rengeteg székkel. 4 csoportra osztották a résztvevőket 5-6. vagy 7-8. osztályosok és angol vagy német nyelv szerint. Bejelentkeztünk, majd az igazgató csodás beszéddel megnyitotta a versenyt. Ezután követtem egy pedagógust a 28-as felkészülési terembe. Az volt az érdekes, hogy egyáltalán nem izgultam. Bíztam magamban, tudtam, hogy én fogok nyerni. Volt idő átnézni a lapot. Egy külön terembe kellett átmennem elmondani a szöveget a zsűri előtt. Akiket ijesztőnek láttam, pedig folyamatosan nevettek rám. A szabadon választott szövegem egy arisztokrata kastélyban játszódik a király megkoronázása előtt. A személyzet, az inasok átveszik az etikett utolsó leckéjét. Egy 16 éves fiú okoz konfliktusokat. Egyszer megakadtam, de nem a szöveg volt a fontosabb, hanem a kiejtés. Miután elmondtam, az ebédlőben beszélgettem Csanáddal, akit ott ismertem meg. Jópofa fiú, egyezik az érdeklődésünk. Ő nem szerzett helyezést.

A gyülekező teremben 10 percre megkaptuk a kötelező idegen szöveget, amit tízszer elolvastam. Memorizáltam. Azt hittem, meg kell tanulni. Majd elvették a lapot. A zsűri előtt vettem észre, hogy csak olvasni kell, újra átadták a lapot. Néha belenéztem, de inkább kívülről mondtam.
Az ebédlőben várt Ági néni, apukám és Csanád, velük beszélgettem. 10 percnek éreztem a várakozási időt. Az aulában az igazgató úr megajándékozta a zsűrit, a segítő pedagógusokat, és nagyon lassan mondta a helyezetteket. Nem mondta nevemet a 3. helynél, sem a 2.-nál. Azt gondoltam, nem nyertem semmit. Aztán az első helyezésnél mondta: Nagy Róbert! Felpattantam a székemről, kezet fogott velem, átadta az ajándékot, oklevelet, tollat, füzetet. Humor Harold képességemet felhasználva meghajoltam. Tele voltam bizalommal. Ági néni nagyon büszke volt rám, életemben nem láttam még ennyire boldognak. Aztán apukám meghívott bennünket egy mackyre.
Volt egy lány, aki annyira izgult, hogy menet közben elfelejtette a szövegét, pedig hónapok óta tanulta. Láttam két gyereket is, akik csak gúnyosan nevetgéltek. Gondoltam, nem törődöm velük, csak azért is nyugodt maradok. Apukám is nagyon büszke rám, az autóban mondta, hogy megyei versenyen első lettem.

Nagy Róbert 6.e