Közzétéve: 2021.07.06

A vakáció első napján, június 16-án szerdán reggel 24 vállalkozó szellemű tarczys diák és 2 pedagógus kísérőjük vette vállára a hátizsákot, húzta fel a túracipőt és vágott neki 7 nap élménydús kalandnak a Börzsöny vadregényes északi tájain.
A következő beszámolók 3 túrázó írásai:

Börzsönyi vándortábor
A nyaram első tábora, sőt főbb eseménye volt ez a hét. Hét napnyi megpróbáltatás, kaland, túra vadregényes környezetben. Jól esett sok hónap tanulás után ez az éles váltás, igazi kihívást jelentett. A tábor nomád körülménye rávilágított arra, milyen kényelmes életet él a 21. század embere, s milyen, mikor ezt a komfortos érzést elveszik. Annak ellenére, hogy az erdő közepén, sátorban, katonai ágyon és hálózsákban aludtam, cseppet sem éreztem magam kényelmetlenül, ez is sokat hozzátett a vándortáboros életérzéshez a napi több kilométernyi meneteléssel együtt teljes menetfelszerelésben. Egyetlen negatívum mégis akadt: ez pedig az agresszív szúnyogezred volt, ami az egész tábor alatt végig kísért bennünket. Most, ha visszagondolok az emelkedőkre és az akkor lüktető vádlimra, vagy a lejtőkre, ahol az embernek halálfélelme volt, mikor csúszik el a kavicsos talajon, ezzel láncreakciót kiváltva, és elsodorja az előtte levőket (ilyen szerencsére nem történt, de benne volt a pakliban), akkor már kellemes nosztalgikus érzés fog el, mintha ezer éve lett volna. Haza pedig fáradtan, szúnyogcsípésekkel tele, de felejthetetlen élményekkel gazdagodva érkeztem, ahol szüleimnek nem győztem beszámolni a tengernyi történésről.
Reményi Réka 7.e

Vándortábor a Börzsönyben
A tanév végére egy hétnapos, izgalmas erdei tábort szervezett a Börzsönybe Cser László igazgatóhelyettes tanár úr a felsősök számára.
Egy szerdai napon kora hajnalban indult a vonatunk, és többszöri átszállás után délután fél három körül érkeztünk meg Diósjenőre. Elfoglaltuk a szállásunkat, majd az idei év első csoportjaként fát ültettünk, melynek célja, hogy felhívják a diákok figyelmét az erdők és a fák szerepére, fontosságára. Ezután többen a táborban maradtak kísérő tanárunkkal, Tóthné Bogdán Zita nénivel szabadfoglalkozáson, egy kisebb csapat pedig Laci bácsi vezetésével felgyalogolt a Csóványosra, aminek a legmagasabb pontja 932 m, ez a Börzsöny teteje. Nagyon büszke vagyok rá, hogy én is teljesítettem ezt a 14,5 km-es túrát. Ez volt a kedvenc programom, felejthetetlen panoráma tárult elénk a hegytetőn lévő kilátóból. Kellemesen elfáradtunk, jólesett a meleg vacsora a táborban.
A második napon 10 km-es túrát tettünk meg a Kámoron át a Pénzásási Turistaházig. Itt nagyon jó szállásunk volt, végre kipihenhettük magunkat.
A következő napon a „Törökasszony útján” gyalogoltunk el Drégely várának romjaihoz. Csodaszép tájakon jártunk, a várnál megint pompás kilátásban volt részünk. A Kútbereki Turistaháznál mindenki örült a pihenőnek és a szabad programnak.
Másnap Drégelypalánkon megnéztük a Szondi Turisztikai Központot, ahol sok érdekességet láttunk a török hódoltság korából. A lányok még korabeli viseletekbe is beöltözhettek. Utunk során megcsodálhattuk a Tsitári kegyhely nevezetességeit is.
Az ötödik napon 11 kilométert túráztunk a kék jelzésen haladva Börzsöny csodás erdeiben a Bernecebaráti táborhelyre. Itt különleges programban volt részünk, egy erdészeti, vadászati előadást hallgattunk meg, sötétedés után pedig vadlesen voltunk. A kirakott etetőhöz egy cuki őzike merészkedett többször is, őt figyelhettük meg.
Kirándulásunk utolsó előtti napján kerékpároztunk, kisvonatoztunk és végül egy jót strandoltunk.
Az utolsó nap délelőttjén megérkeztek értünk a szülők személyautókkal, majd néhány órás utazás után, délután 5 óra körül hazaérkeztünk Pápára.
A tavaszi bezártság, a sok tanulás után remek kikapcsolódás volt számomra ez az élményekkel teli, kalandos kirándulás.
Köszönet érte Zita néninek és Laci bácsinak!
Keresztes Csenge 7. e.

Hátizsákkal a Börzsönyben

A börzsönyi vándortúrára 2021 nyarának elején, a vakáció első napjaiban került sor. Hajnalban gyülekeztünk a vasútállomáson, majd vonattal indultunk útnak. A vonaton kívül - amin az utazást kifejezetten élveztük- mentünk metróval és busszal is, mire elértük az első táborhelyünket, Diósjenőt.
Itt nagyon kedvesen fogadtak minket, lehetőség volt egy túrára a Csóványosra, vagy aki ezt nem vállalta, kézműveskedésre is.
Hatan aludtunk egy sátorban katonai ágyakon, sajnos az „éjszakai zajok” miatt gyakran felébredtem.
A második nap rengeteget kellett gyalogolnunk, teljes menetfelszerelésben, hogy elérjük a következő szálláshelyet. A sok szúnyog, a meleg és a vízhiány is nagyon megviselt minket, annyira, hogy egyik társunk rosszul is lett. A második éjszakán emeletes ágyakban alhattunk, ami kényelmesebb volt, mint az előző szállás fekhelyei.
A legnomádabb körülmények a kútbereki turistaháznál voltak, ahol a harmadik és negyedik napot töltöttük. Nem volt térerő, nagyon kényelmetlenek voltak az ágyak, rengeteg szúnyog csipkedett minket folyamatosan, nem volt állandó meleg víz sem. Innen mentünk fel Drégely várához, valamint egy étterembe is, ahol nagyon finomat ettünk.
A utolsó napok voltak a legjobbak. Kényelmes volt a szállás, nagyon finom volt az étel, voltunk strandon, biciklitúrán, sőt egy éjszakai vadlesen is. Itt medvét ugyan nem láttunk, de egy őzhöz és talán egy nyúlhoz is volt szerencsénk, pontosan nem láttuk őket, mert elég sötét volt már a végére.
Szeretnénk köszönetet mondani Zita néninek és Laci bácsinak, hogy megszervezték ezt a vándortábort, és így egy felejthetetlen élmény részesei lehettünk.
Remélem, jövőre is lesz lehetőség egy ilyen nyári kalandra, én mindenképpen menni fogok!

Tóth Maja Margaréta 7.e