Közzétéve: 2016. november 20.

Tanító nénim szerint szépen szavalok, ezért szerette volna, ha kipróbálom magam a veszprémi Padányi Katolikus Iskola által szervezett szavalóversenyen.
Egy kötelező és egy szabadon választott verset kellett megtanulni és előadni egy háromtagú zsűri, valamint a közönség előtt. Az ünnepélyes megnyitó után került sor a megmérettetésre, ahol én a 3-4.-esek csoportjában vettem részt. A verseny olyan volt, mint maga az iskola: hatalmas erőfeszítést igényelt.

Minden bátorságom és tudásom összeszedve álltam ki a pódiumra, és szavaltam el Dsida Jenő: Hálaadás, illetve Weöres Sándor: Az éjszaka csodái című versét. Izgalmamat legyűrve, szívemet kitárva igyekeztem átadni a közönségnek mindazt, amit éreztem versmondás közben. Végül meghozta gyümölcsét a sok belefektetett idő és energia, hiszen tanítóm és anyukám fátyolos tekintetéből már ki tudtam olvasni, hogy sikerült megnyernem a hallgatóságot. A zsűrit is, ahogy az eredményhirdetéskor kiderült.
Így vehettem át a legjobbnak járó első díjat, mely szeretett tanító nénim, Nagyné Mayer Ágota, valamint szüleim segítsége nélkül nem valósult volna meg.
Szakács Boglárka 3.e