Az Országházban jártam

Nórápon lakom, a falubeli felnőttek és gyerekek számára a polgármester kirándulást szervezett az Országházba. A hűvös februári szombaton korán reggel indultunk egy nagy autóbusszal. A látogatóközpont fogadó részébe érkeztünk meg. Emlékezetes számomra az elektronikus beléptető kapu, amin áthaladtunk. Szimbólumok jelezték, mit nem szabad bevinni: áthúzott kés, pisztoly, kézigránát stb. Az emberek és az épület biztonságára mindenhol ügyeltek. Nagyon sok csoport érkezett velünk együtt, mégsem volt zsúfoltság. Egy kedves idegenvezető néni kalauzolt bennünket. Számtalan érdekességet, adatot elmondott. Megjegyeztem például, hogy 40 kg aranyat használtak fel a díszítésre, 96 m magas a kupola, 4 km hosszú a vörös szőnyegek hossza. Az épület szimmetrikus, az egyik felén vörös, a másikon kék a fő díszítő szín, a szőnyegek is ilyenek. Mert a nemeseket kékvérűeknek nevezték, az alacsonyabb rangúakról úgy gondolták, a vérük színe vörös; ők az alsóházban üléseztek. A felsőházi ülésterem látogatható. Épp jókor érkeztünk a Szent Koronához és a koronázási ékszerekhez, mert akkor kezdődött az őrségváltás. A koronaőrök díszmenetben, vezényszóra váltották egymást. Bemehettünk egy tanácsterembe, ahol olvastuk a képviselők névtábláit, mindenhol láttuk az őshonos magyar növényvilágot idéző dekorációkat. Sok különlegességet figyeltem meg, a díszlépcsőnél, a Kupolacsarnokban, a Hősök Termében, de még a folyosókon is, pl. az ablakok alatt sorakozó szivartartókat. Rengeteg információval és élménnyel gazdagodtunk. Végül sétáltunk a Kossuth téren. Mindig emlékezetes marad számomra ez a nap.

Horváth Bendegúz 4.e, médiaszakkör